Ferenczi Sándor

(Miskolc, 1873. július 7. – Budapest, 1933. május 22.): magyar orvos, pszichoanalitikus, a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője.

Miután a bécsi egyetemen diplomát szerzett, idegorvosként dolgozott. 1908-ban találkozott Freuddal, szoros barátság szövõdött közöttük, élete ettõl kezdve összefonódott a pszichoanalitikus mozgalommal. 1913-ban megalapítja a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületet. Amellett, hogy Freud számos új gondolata a Ferenczivel való levelezés és beszélgetés során alakult ki, Ferenczi maga is jelentõs, eredeti tanulmányokkal gazdagította a lélekelemzés tudományát. Nézetei gyakran megelõzik a pszichoanalízis késõbbi fejlõdését, így az „anya-gyerek” kapcsolat középpontba állítása, a viszontáttétel minden addiginál mélyebb átélése, a pszichoanalitikus folyamatban a kétszemélyes kapcsolat jelentõségének a felismerése. Leghíresebb tanítványai Bálint Mihály, Bálint Aliz, Hermann Imre az õ gondolataiból indultak ki saját életmûvük megalkotásában. Noha az õ munkásságuk is jelentõsen befolyásolta a pszichoanalízis modern fejlõdését, a lélekelemzés „Budapesti Iskolájának” hírét és rangját máig Ferenczi Sándor neve fémjelzi.

Sigmund Freud egyik legközelebbi munkatársa és barátja volt. Lényeges szerepet játszott a nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom megszerevezésében. Élete utolsó éveiben gondolatait a napi terápiás tapasztalatokról a Klinikai naplóban örökítette meg. Megfigyelései, kísérletező hozzáállása a modern pszichoterápia előfutárává tette, gondolatai progresszív irányba mozdították el a kor pszichoanalitikus elméleteit, így rámutatott arra, hogy

  • a terápiában lényeges szerepet játszik a kölcsönös áttétel jelensége vagyis, hogy nem csak a páciensre gyakorol hatást az analitikus, hanem az indulatáttátel gyakran a terapeuta oldalán is megjelenik, elméleti hátteret vázolt a viszontáttétel fogalmára
  • a terapeuta valóságként kell elfogadja azokat a beszámolókat, melyeket a páciens állít, vagy legalább is olyan belső történésként, melyet a páciens valósnak érez,
  • a pszichoterápiában a humanista módszer is célravezet, az analitikusnak nem kell feltétlenül távolságtartónak lenni a pácienssel szemben, nem kell feltétlenül leküzdenie a viszontáttétel okozta érzelmi kötődést,
  • a páciensek által felidézett gyermekkori, felnőttek általi agresszió gyakran rendelkezik valóságalappal és ilyen esetekben ez tekinthető a pszichés megbetegedések traumatikus okának – ezzel a feltételezésével ellentmondott Freud azon álláspontjának, hogy a gyermekkorban elszenvedett agresszióról szóló képek valójában a pszichoszexuális fejlődés belső konfliktusainak kivetítése; ez a nézetkülönbség Ferenczi és Freud kapcsolatában végleg törést jelentett.
A Ferenczi Sándor Egyesület honlapja




0 comments: