A Hangokat Hallók (Hearing Voices) Hálózata

A Hangokat Hallók Hálozata (Hearing Voices Network) főleg Angliában és Hollandiában egy kiterjedt önsegítő kezdeményezés. A hálózat elindítása egy holland pszichiáter professzor Dr. Marius Romme nevéhez fűződik. Róla és a kezdeményezésről szól az alábbi cikk:

Dr. Marius Romme, Resonance, a Hearing Voices Hálózat
(a linkre kattintva az eredeti angol nyelvű cikk található)

Dr. Marius Romme, maastrichti pszichiáter hollandiából nagy tiszteletnek örvend az európai felhasználók (consumers) körében a hangokat halló személyek kapcsán végzett kutatásai miatt, és azért mert mindvégig támogatta az ilyen emberekből álló speciális önsegítő csoportok hálózatát.

Romme akkor kezdett el foglalkozni a problémával, amikor egy páciense, aki folyamatosan arról számolt be, hogy hangokat hall, kifejezte, hogy mennyire elégedetlen azzal, amit a pszichiátria számára nyújtani tud. A pszichiátria – a páciens így magyarázta – csak egy diagnózist tud nyújtani és olyan technikákat, melyek közül egy sem járult hozzá az ő problémájának megoldásához.

Ahelyett, hogy megsértődött volna páciense visszajelzésén, Romme elkezdte közelebbről tanulmányozni a hangokat hallás jelenségét. Kezdetben régebbi korok, több mint 1000 év forrásait kutatta, olyan időket, amikor a hangokat halló személyeket egyfajta tisztelet övezte a társadalomban, vagy úgy kerültek megítélésre, mint akik a tudatosság egy különleges szintjén állnak. Azt tapasztalata, hogy régebbi korokban ezek az emberek képesek voltak saját közösségükbe beilleszkedni, és sok helyzetben tiszteletre méltó pozíciót töltöttek be. Ez a történeti megközelítés élesen szemben állt a ma tapasztalható gyakorlattal, azzal a valósággal, ami ma egy hangokat halló embert körülvesz, amennyiben beszámol róla.

Romme kutatása akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor 1985-ben egy holland televíziós program érdeklődni kezdett a hangokat hallás jelensége után. Amikor az első adás lement, abban egy nő adott interjút, aki hangokat hallott. Ő is úgy írta le személyes tapasztalatait, hogy megállapította, a pszichiátria nagyon keveset vagy egyáltalán semmit sem nyújtott számára, hogy megbirkózzon ezekkel a hangokkal. Közel 900 ember jelentkezett az adás során Hollandia legkülönbözőbb pontjairól, és 400-an közülük maguk is hangokat hallottak. 350 ember kórházban is volt problémája miatt, legalább egyszer, és 150-en közülük még a hangok ellenére is hatékonyan tudtak működni a mindennapi életben a közösség keretei között. További kutatásai során és egy speciális konferencia alkalmával, Romme felismerte, hogy jóval több hangokat halló ember él sikeresen integrálódva a közösségbe, mint ahogy azt korábban dokumentálták.

E felismerés alapján Romme arra a következtetésre jutott, hogy a hangok hallása pusztán nem kell, hogy a kirekesztéshez, megbélyegződéshez vezessen. Sokan, akik hangokat hallanak és továbbra is a közösségben élik önállóan az életüket, megtanulták hogyan fogadják el állapotukat, miközben, azok akik hospitalizálásra kerülnek egy kemény és mégis sikertelen csatát vívnak a hangok elnyomásáért. Azt javasolta mindezek alapján, hogy bölcsebb lenne az energiákat arra fordítani, hogy lehet elfogadni és kezelni ezt az állapotot, mintsem ignorálni, ellenállni neki és megpróbálni elfojtani őket. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a hangok elleni küzdelem csak arra jó, hogy azok még erősebbé váljanak. Romme továbbá a gyakorlatban azt tapasztalta, hogy a pszichiátria bevett próbálkozásai a hangok eltűntetésére pszichotropikus gyógyszerekkel, neuroleptikumokkal, csak rövid távú eredményeket hozott.

Más szavakkal, miközben a gyógyszerek soha nem lesznek alkalmasak, hogy teljes mértékben megoldják a problémát, az érintettek maguk képesek lehetnek arra, hogy megtanulják, mikor válaszoljanak ezekre a hangokra, és sok ember ezen a módon képes átvenni az irányítást azok felett. Romme egy londoni üzletember példáját hozta fel, aki hangokat hallott és számtalan olyan technikát alkalmazott, amivel úrrá tudott lenni rajtuk. Esténként ez az üzletemben egy órát töltött azzal, hogy leült egy kényelmes fotelbe és megengedte a hangoknak, hogy elárasszák az elméjét, sőt hangosan válaszolt is ezekre. Amikor az óra letelt, befejezte a társalgást saját hangjaival, felkelt a fotelből és aktívan folytatta életét. Ez a módszer teljesen bevált számára, pedig, amikor a tradicionális technikákkal megpróbált elnyomni a hangokat, nem volt képes arra, hogy produktív életet éljen.

Romme részt vett számos önsegítő-csoport alakításában Európaszerte, azok számára, akik hangokat hallanak. Ilyen a holland Resonance csoport is és a brit Hearing Voices Network nevű szervezet. Mára ezrek tagjai ezeknek a csoportoknak Európa szerte. Mr. Maths Jesperson, egy felhasználói érdekvédő a svédországi Lundból úgy gondolja, hogy felbátorodva ezeknek a csoportoknak a sikerein, sok felhasználó megfontolj Romme technikáinak alkalmazását.

A hearing voices network angol nyelvű honlapjáról

A hangokat hallók csoportjainak célja, hogy egy biztonságos közeget teremtsen, ahol az emberek úgy érzik elfogadják őket. Céljuk továbbá, hogy lehetőséget adjanak arra, hogy az érintettek elfogadják a hangokkal való együttélést, olyan módon, hogy valamiféle kontrollt gyakoroljanak és segítsen nekik visszaszerezniük hatalmukat az életük felett.

A hangok hallása a pszichiátria által, „akusztikus hallucinációként” kerül értelmezésre, az esetek többségében a skizofrénia tüneteként. Habár nem mindenki kerül skizofrénként diagnosztizálásra, aki hangokat hall. Van egyfajta feszültség a pszichiáterek, pszichológusok és hangokat hallók elméletei között arról vajon miért hallanak az emberek hangokat. Mi azt gondoljuk, ezek hasonlatosak az álmokhoz, szimbólumok és az elme tudattalan feléből érkeznek. A hálózat tagjai nyitottak a különböző megközelítésekre, elfogadunk minden egyéni megközelítést, értelmezést, minden egyéntől, aki megéli ezt a jelenséget.

Hagyományosan a hangok hallásának bevett kezelése gyógyszerezésen alapszik, a téveszmék és hallucinációk visszaszorítása érdekében. Ugyanakkor nem mindenki reagál ezekre a kezelésekre. Van néhány olyan pszichiáter és pszichológus, akik ma már úgy dolgoznak hangokat halló emberekkel, hogy megpróbálják feltárni azok jelentését. Habár ezt ma még nem tekinthetjük a „normának” ez a gyakorlat terjedni látszik. Egyre több szakember kezdi megérteni azt, hogy a hangok megértésének kulcsa azok tartalmi mondanivalójában rejlik.

0 comments: