A pszichiátriai szakma közös állásfoglalása az elfogadható színvonalú pszichiátriai ellátás biztosítása érdekében

1)    Az epidemiológiai adatok szerint a pszichiátriai zavarok gyakorisága elérte a népbetegség szintjét a nemzetközi (1) és a hazai vizsgálatok (2,3) alapján egyaránt. A lelki egészséget az EU és a WHO prioritásnak tekinti (4). Ezt a tényt egy, a népegészségügyért elkötelezett Kormánynak is el kell fogadnia. A Lelki Egészség Országos Programját (LEGOP), amelyet az Egészségügyi Minisztérium már elfogadott (5), kormányprogram szintjére kell emelni, és biztosítani kell az anyagi forrásokat a megvalósításához.

2)    A LEGOP megvalósulásáig is a közelmúlt tragikus eseményei, valamint a pszichiátriai ellátás egyre égetőbb problémái (amelyekre a WHO Európai Szervezete is felhívta a figyelmünket) szükségessé teszik, hogy a döntéshozók figyelmét felhívjuk néhány elodázhatatlan lépésre.

3)    Legelőbb az 2006-os „reform” néhány káros következményének – szinte költségmentes – korrigálására lenne szükség.
a)    Az ágylétszámcsökkentés az aktív betegellátást az éppen még túlélhető minimum szintre vitte, ugyanakkor itt is a szerkezet átalakítása (pl. aktív rehabilitációs egység visszaállítása) és az aránytalan felvételi területi kötelezettségek revíziója indokolt, de ez csak a szakma bevonásával lehetséges.
b)    A pszichiátriához rendelt rehabilitációs ágyaknak egy jelentős része más szakterületre került. Ennek a helyzetnek a felülvizsgálata szükséges, azzal együtt, hogy az orvosi rehabilitációhoz csatolt ágyak kerüljenek vissza a pszichiátriához.
c)    A járóbeteg ellátás beígért fejlesztése elmaradt, pedig a pszichés zavarok kezelése csak jól működő járóbetegellátás mellett lehetséges. Ehhez szükséges a szektorsemlegesen kezelt szak- és magánrendelési hálózat, valamint a – közösségi pszichiátriai ellátás teljes spektrumát koordináló – Pszichiátriai Gondozók krízisének megszüntetése és fejlesztése.
d)    A megszűnt OPNI, mint gyógyítási, oktatási, kutatási és szervező központ helyett, a fenti teendők összefogásához, megfelelő kompetenciákkal bíró szervezet létrehozása szükséges. Ennek kiinduló magva lehet az Országos Pszichiátriai Központ. Az új szervezet fejlesztése során lehetővé kell tenni az eddigi adminisztratív-közigazgatási funkciók mellett, speciális betegellátási és oktatási feladatok ellátását is.

4)    A pszichiátriai betegek megfelelő ellátása érdekében reális finanszírozás biztosítása szükséges, amely figyelembe veszi a mentális zavarok sajátosságait. Szükséges, hogy a BNO-F kódok csak a pszichiátriai és addiktológiai ellátásban kerüljenek felhasználásra. Figyelembe kell venni, hogy a pszichiátriában magas a humánerőforrás igény.

5)     Kevés a közvetlen betegellátásban dolgozó pszichiáter, gyermekpszichiáter és klinikai szakpszichológus, pszichiátriai szakápoló, arányuk messze elmarad az EU-s átlagtól. Tudomásul kell venni, hogy a pszichiátria hiányszakma, és ennek megfelelően kell támogatni a pszichiáter rezidensképzést és a szakképzést. A szakemberek külföldre vándorlásának megakadályozása céljából megfelelő életpálya modellt kell biztosítani számukra.

6)    Támogatni kell a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően önállóan működő gyermek- és serdülő pszichiátriai ellátó rendszer kialakítását, beleértve a 14-18 éves korosztály ellátásának megoldását.

7)    Bővíteni szükséges a szenvedélybeteg ellátó intézményrendszer egészét is, az elfogadott Nemzeti Drogstratégia, és a még elfogadásra váró Alkohol-politika és -stratégia 2009 (tervezet) alapján (6). A családorvosi addiktológiai egészségügyi ellátás finanszírozásától az addiktológiai gondozáson át a fekvő akut ellátás és rehabilitáció intézményrendszeréig az egész spektrumot indokolt fejleszteni.

8)    Az egyre szaporodó agresszív és forenzikus pszichiátriai esetek ellátása érdekében  EU kompatibilis forenzikus osztályt kell létrehozni, valamint a súlyosan veszélyeztető magatartású pszichiátriai betegek kezeléséhez ún. magas biztonságú osztályt kialakítani.

9)    A hajléktalanok körében gyakran fordul elő pszichotikus betegség, és emiatt számukra profilírozott fekvőbeteg részleg kialakítása indokolt, legalább a főváros területén, ahol a legtöbb hajléktalan él.

10) A pszichiátriával szembeni előítéletek (amelyek a mentális zavarban szenvedők élet- és munkalehetőségeinek lehetetlenné tételétől a pszichiátriai rendelőknek és osztályoknak az egészségügyi (kórházi) központokból való eltávolításáig terjednek) csökkentése nélkülözhetetlen.




Hivatkozások:
2.     Kopp M (szerk.): Magyar Lelkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest.
3.     Szádóczky E. Kedélybetegségek és szorongásos zavarok prevalenciája Magyarországon. Print-Tech Kiadó, Budapest, 2000.
4.     A Lelki Egészség és Jól-lét Európai Paktuma, (Brüsszel, 2008. június 12-13.) http://ec.europa.eu/health/ph_determinants/life_style/mental/docs/pact_en.pdf








Dr. Németh Attila                            Dr. Harmatta János                                Dr. Kurimay Tamás
     szakmai igazgató                                           elnök                                                          elnök
Országos Pszichiátriai Központ                      Pszichiátriai Szakmai Kollégium                     Magyar Pszichiátriai Társaság   





Dr. Bitter István                                                                   Dr. Fekete Sándor         
tanszékvezető egyetemi tanár                                                  tanszékvezető egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem                                                              Pécsi Tudományegyetem
Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika                                     Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika





Dr. Frecska Ede                                                                 Dr. Janka Zoltán
tanszékvezető egyetemi docens                                               tanszékvezető egyetemi tanár
Debreceni Egyetem OEC                                                         Szegedi Tudományegyetem
Pszichiátriai Tanszék                                                                Pszichiátriai Klinika     





Dr. Rihmer Zoltán                                                              Dr. Varga Gábor
egyetemi tanár                                                                        elnök
ÁNTSZ országos szakfelügyelő főorvos                                                Addiktológiai Szakmai Kollégium         

0 comments: