A magyarországi Soteria kezdeményezés története

A különböző országokban működő Soteriák nem állnak egymással hierarchikus kapcsolatban. Nem egy nagy hálózat leányvállalatai, és nem franchise rendszerben működő alvállalkozások. A nagy elődök inkább inspirálták a helyi követőket, akik a helyi viszonyok és saját motívációik mentén sok tekintetben nagyon különböző kezdeményezéseket hoztak létre. A Soteria mozgalom ennek megfelelően egy sokarcú, dinamikus, laza kapcsolódású közösség, melyet leginkább a gondolkodásmód, a mentális problémákhoz való viszonyulás köt össze.

Az alapítás

A magyarországi Soteria Alapítvány dr. Csom Éva pszichiáter kezdeményezésére jött létre. Az OPNI illetve a Nyéki úti klinika munkatársaként dolgozó fiatal pszichiáternő már egyetemi évei alatt megismerkedett Ronald D. Laing munkáival majd a kilencvenes évek elején találkozott Feldmár Andrással, aki személyesen bátorította az új kezdeményezés létrehozására a korábbi klinikai gyakorlat folytatása helyett. A szervezet alapítását egy jómódú, a mentális problémák tekintetében érintett család vállalta magára, az akkor érdekeltségeikbe tartozó cégeken keresztül. Formálisan a Soteria Alapítványt három piaci cég:

a Best Invest Biztosítási Broker Kft
a Humán Invest Kft
és a Lingva Könyvkiadó Kft

alapították 300.000 Ft-os alapító tőkével.

Az alapításra 1995 júniusában, a szervezet hivatalos bejegyzésre 1996 január 16-án került. A két utóbb említett alapító cég a kilencvenes évek végén jogutód nélkül felszámolásra került, onnantól kezdve a tulajdonosváltáson átesett Best Invest Kft látja el az alapítói feladatokat, tulajdonos ügyvezetőjént Vilich Zoltánon keresztül.

Az alapítvány kuratóriumába neves szakemberek kerültek felkérésre, Dr. Rácz József, Dr. Vizi János és Prof. Dr. Füredi János pszichiáterek személyében, valamint az alapítók képviseletében Varga Tibor. Prof. Dr. Füredi János lett a kuratórium elnöke, az ügyvezetői teendőket Dr. Csom Éva látta el.

1995

Az első lépés egy kezdetben önkéntesekből álló team megszervezése volt. Csom Éva körül összegyűlt egy kb. 10-15 fős lelkes társaság, részben szakemberek (pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások, szociológusok) részben szakembernek készülő egyetemi hallgatók, érintettek illetve laikusok részvételével. Ekkor (1995 júniusában) csatlakozott-e sorok szerzője (Bugarszki Zsolt) is a kezdeményezéshez, akkor még szociális munkás hallgatóként. A csoport heti rendszerességgel találkozott, tudatosan készültünk a leendő Soteria házban folyó munkára, valamint Csom Éva irányításával elindult a forrásteremtés. Az alapításkor a három alapító cég írásban kötelezettséget vállalt 2 évig, cégenként havi 50.000 Ft támogatás biztosítására. Rendelkezésünkre állt az alapító tőke, valamint pályázaton a szervezet 900.000 Ft támogatáshoz jutott.

Az ügyezető rögtön az alapítás után felkereste a társadalombiztosítás illetékeseit, valamint több vezető szakpolitikust is a program ötletével, azonban mind az állami szervektől, mind pedig az egészségbiztosító részéről elutasító válaszok érkeztek.

Több hónapi - többek között Feldmár András részvételével zajló - felkészülés után, látva az állami források elérésének sikertelenségét, a Soteria vezetése úgy döntött elindítja a ház működését a meglévő forrásokból egy rákoscsabai bérelt családi házban.

A ház működését azonban alig annak indulása után fel kellett függesztenünk. Az anyagi források bizonytalansága, a lelkes stáb tapasztalatlansága a menedzselés terén, az állami szervek ellenállása hamar bebizonyította, hogy a Soteria kezdeményezés Magyarországon nem valósulhatott meg első nekifutásra.

1996

A kuratórium 1996 március 16-i ülésén Bugarszki Zsoltot bízta meg az ügyvezetői feladatok ellátásával, Dr. Csom Éva a kuratórium tagjaként és szakmai vezetőként folytatta tevékenységét. A stáb megmaradt része arra az elhatározásra jutott, hogy láthatóan nincs reális esélye a ház folytatásának. Jóval kisebb lépésekben, a meglévő (megmaradt) erőforrásokra építve folytatta a szervezet a működését.

Sikeres pályázati forrásteremtést és újbóli tagtoborzást követően 1996 novemberétől a Soteria Alapítvány kislétszámú klubokat indított el heti rendszerességgel, családsegítő szolgálatok helyiségeiben, melyek szivességből illetve szakmai célkitűzéseinkkel szimpatizálva fogadtak be bennünket.

A klubok megszervezésénél fontos szempont volt, hogy azok ne medikális közegben, lehetőleg kórházaktól pszichiátriai intézményektől távol, közösségbe integráltan kerüljenek megszervezésre. A családsegítő szolgálatok és általában a szociális szféra barátságos és támogató közegnek bizonyultak programjainkhoz. Budapest III. és I. kerületében, Tatabányán és rövid ideig Martonvásáron működtettünk heti 4-5 órás klubokat, melyekre a környék mentális problémában érintett lakóit hívtuk meg.

1997

A klubok elindítását követően újabb szolgáltatást, az ún. családi tanácsadó szolgáltatot indította útjára a Soteria Alapítvány 1997-ben. A ma közösségi ellátásként nevesített szociális szolgáltatás előfutáraként tekinthető családi tanácsadó szolgálat jobbára az érintettek lakóhelyén folytatott konzultációs tevékenységet. A szolgáltatás célja az volt, hogy a mentális problémában érintett családok képesek legyenek boldogulni a mindennapokban, kezelni problémáikat anélkül, hogy időről időre újabb krízishelyzetek alakuljanak ki és kórházi kezelésre kerüljön sor.

A konzultációt párok folytatták, a párokat minden esetben pszichiáter és szociális munkás szakemberek alkották lehetőség szerint férfi-nő felállásban. Ennek a megoldásnak több oka volt. Egyrészt keretet akartunk teremteni egy olyan együttműködési kultúrának, melyben különböző végzettségű és szemléletű szakemberek dolgoznak együtt, másrészt igyekeztünk teret engedni mindkét szakma sajátosságainak. Az 1997-es évben három ilyen pár dolgozott Budapest I. és III. kerületében új szolgáltatással egészítve ki az előző évben indított klubok tevékenysét.

Ugyanebben az évben sikeres forrásteremtés eredményeképpen a Soteria saját irodát nyithatott a belvárosban (V. kerület Semmelweis utca). A mintegy 30 nm-es helyiségben az akkori stáb találkozóit illetve az alapítvány menedzselését bonyolíthattuk.

Az év további jelentős fejleménye, hogy Soltész Ágnes vezetésével az Alapítvány kávéházi beszélgetés sorozatot indított útjára Soteria Szellemi Műhely címmel. A rendezvények célja az alapítvány szellemiségének terjesztése a széles értelemben vett közvélemény felé, s ezt elsősorban kultúrális rendezvények keretei között, egy kávéházban igyekeztünk megvalósítani. Az első évben a rendezvény helyszíne a Hunnia mozi kávézója volt. Itt olyan vendégek beszélgettek a mentális problémákkal, az őrültséggel, a hétköznapjaink bolondságával kapcsolatos kérdésekről mint Erős Ferenc (szociálpszichológus), Feldmár András (pszichológus), Jordán Tamás (színész), Popper Péter (pszichológus), Merényi Márta (pszichiáter, táncterapeuta), Grandpierre Attila (csillagász), Vikár György (pszichiáter), Tarr Bence (filozófus), Hadas Miklós (szociológus), Lafferton Emese (tudománytörténész).

1998

Újabb fejlesztésre került sor 1998-ban, amikor a meglévő szolgáltatásaink mellett hosszú felkészülési fázis után mobil krízis szolgálat indítását határozta el az Alapítvány dr. Csom Éva vezetésével. A 4-5 tag stáb mobiltelefonok segítségével a nap 24 óráján keresztül kész volt reagálni mentális krízishelyzetekkel kapcsolatos hívásokra. A cél ezesetben is az volt, hogy lehetőség szerint sikerüljön elkerülni a hospitalizációt, vagy ha arra mindenképpen sor került, csökkenthetőek legyenek annak káros hatásai és minimalizálni lehessen az időtartamát.

A családsegítőben működő klubok tevékenysége kiegészült egy szociális munkások által vezetett hozzátartozói csoporttal, és folyamatosan működött tovább családi konzultációs szolgálatunk, igaz csak két pár részvételével.

A Semmelweis utcai irodát a szintén belvárosi Szemere utcában bérelt lakásra cseréltük le, ami jóval barátságosabb környezetet teremtett, mind a stáb együttléteihez, mind pedig az érintettekkel való találkozáshoz.

A Soteria Szellemi Műhely a XI. kerületi Ponyvaregény Kávézóban, majd a Merlin Szinház kávézójában folytatta beszélgetéssorozatait. A rendezvények jelentős része VHS kazettára rögzítésre került.

1999

A krízis stáb tapasztalataiból az alapítvány szakmai vezetése azt a következtetést vonta le, hogy az érkező telefonhívások nagy része inkább egy hosszabb távú együttműködést igénylő támogatói tevékenységet, mintsem azonnali és rövid ideig tartó krízis beavatkozást igényelt.
Ennek hatására korábbi családi támogató szolgálatunk hagyományait felidézve a Soteria szakmai vezetése úgy döntött, hogy a meglévő erőforrásokat egy immár összevont, minden hétköznap nyitva tartó "klubházba", és egy mobil esetmenedzsement teambe vonja össze.

Az V. kerületi Képíró utcában megnyitott Klubház több tekintetben újszerű vállalkozás volt. Folyamatosan (hétköznapokon) nyitva tartó nappali intézményként Budapest első ilyen jellegű kezdeményezése volt, de újdonságként hatott az a megoldás is, hogy a működtetést az alapítvány az Andor Bea által létrehozott önsegítő szervezettel a Varázshegy Egyesülettel együttműködésben valósította meg.

A klubház mellett működő esetmenedzsment team részben az egy évvel korábbi krízis szolgálat stábjára építve kezdte meg tevékenységét. Az immár önállóan (esetenként párban) dolgozó esetmenedzserek többsége a nemzetközi irodalomban intenzív esetmenedzsmentként ismert szolgáltatás módszereit követte. Ennek egyik legfontosabb sajátossága, hogy a munkatársak alacsony esetszámmal dolgoztak, a kliensekkel intenzív kapcsolatot tartottak, gyakori találkozásokkal és hosszú együttlétekkel.

Ebben az évben tette meg a Soteria első óvatos lépését a foglalkoztatási programok irányába. Nappali kezdeményezésünk működtetése során hamar a mindennapjaink tapasztalatává vált, hogy az önálló életvitel lehetőségének egyik legfontosabb kulcs a munkaerőpiaci részvétel. Azt is tapasztalhattuk, hogy a meglévő munkaerőpiaci szolgáltatásokból klienseink rendre kiesnek, vagy el sem érik azokat. Ezért egy részmunkaidős szociális munkás alkalmazásával 9 hónapos kísérleti programot indítottunk nappali intézményünkben. Álláskeresők csoportját hirdettük meg pszichiátriai betegek részére, heti egy alkalommal. A programja jelentkezett 24 fő krónikus pszichiátriai beteg közül a 9 hónap során 6 fő sikerrel elhelyezkedett a nyílt munkaerőpiacon. Ez a bíztató eredmény a későbbieknek nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Soteria jövőbeli munkaerőpiaci szolgáltatásai a jellemző védett foglalkoztatási formák helyett az integrált, nyílt munkaerőpiaci megoldások felé fordultak.

1999-ben is folytatódott Szellemi Műhelyünk Soltész Ágnes szervezésében. Ebben az évben szervezetünk szellemi atyja Feldmár András is vendége volt kávéházi beszélgetéseink egyikének, s az ott elhangzottak jelentős felháborodást váltottak ki jelenlévő pszichiáter szakemberek körében. A történtek következtében Prof. Dr. Füredi János lemondott kuratóriumi elnöki pozíciójáról és távozott az alapítványtól. Helyét Dr. Vizi János pszichiáter vette át.

2000

Az ezredforduló a Soteria életében is komoly változást hozott. Bugarszki Zsolt és Ódor Terézia részvételével sikeres tárgyalásokat bonyolított le a szervezet a III. és II. kerületi önkormányzatok képviselőivel, melynek eredményeképpen az év végére az óbudai Szentendrei úton megnyilt Budapest első hivatalos pszichiátriai betegek nappali intézménye. A szolgáltatást ellátási szerződés keretében a Soteria Alapítvány szervezte meg és működteti napjainkban is. A szerződéskötés, valamint az azt követő felújítási munkálatok (ezek fedezésére a III. kerületi önkormányzat a fővárosi szolidaritási alaphoz sikeres pályázatot nyújtott be) az év végéig elhúzódtak ezért a Soteria nappali szolgáltatása ideiglenes helyeken a Szigony utcában illetve később egy Óbudai ingatlanban mintegy szivességből került elhelyezésre. Ezért köszönet illeti a Szigony Alapítványt és az Óbudai Önkormányzatot.

Az eredeti tervek szerint egy harmadik szomszédos önkormányzati partner is bevonásra került volna az ellátási szerződéssel bíró önkormányzati partnerek sorába. Ez a XIII. kerületi önkormányzat volt, de a kerület a megállapodásról akkor visszalépett.

2000-ben is folytatódtak a havonta megrendezésre kerülő szellemi műhelyek illetve pályázati forrásokból működött tovább a korábbi krízisszolgálat mentén létrejött Labirintus Munkacsoportunk, mely az érintettek otthonában nyújtott szociális jellegű ellátást.

2001

2001 januárjában hivatalosan is megnyitotta kapuit a Kilátó Klubház. A mintegy 80 nm-es helyiségben egy 15 emeletes lakóház alagsorában napi 20 fő részére nyújtott a klubház nappali szolgáltatásokat.

Továbbra is pályázati forrásokból működött Labirintus Munkacsoportunk és 2001-ben 4 évi lelkes szervezőmunka után véget ért a Soteria Alapítvány kávéházi beszélgetéssorozata.

2002

A Kilátó Klubház immár egy éve működött, amikor Labirintus Munkacsoportunk számára is lehetőség nyílt az állami finanszírozási rendszerben való részvételre. Ennek 2002-ben egy minisztériumi modellkísérlet teremtette meg a kereteit. A modellkísérletben való részvételt a Soteria pályázati úton nyerte meg, mintegy 4 millió forint értékben, s ennek során a III. illetve II. kerületben folytatta esetmenedzseri tevékenységét az érintettek lakóhelyén, illetve különböző intézményekben.

2003

Az 1999-es pozitív tapasztalatokra építve Csapó Gábor szervezésében majd vezetésével megalakult a Támpont Munkacsoport a megváltozott munkaképességű pszichiátriai problémában érintett emberek nyílt munkaerőpiaci reintegrációja elősegítése céljából. A 4 fős munkacsoport Phare, OFA, HEFOP, MHI pályázatokból működött az elkövetkező években 25-32 %-os sikerességi rátával, ami elég jó teljesítménynek mondható akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy klienseink a kezdetektől fogva a krónikus pszichiátriai betegek köréből kerültek ki, zömében olyanok közül, akik akár évtizedek óta járták az ellátórendszer különböző szintjeit.

Nappali intézményünk a kezdetek gyors személyi változását követően Nagy Mihály vezetése alatt 2003-ban nyerte el végleges formáját.

Ebben az évben még mindig a modellkísérlet részeként működtettük Labirintus Munkacsoportunkat, azonban fontos fejlemény, hogy 2003 év végétől a szolgáltatás (többek között az általunk is sikeresen végzett modellkísérlet és az azt megelőző több éves gyakorlat eredményeképpen) közösségi ellátás néven bekerült a kötelezően ellátandó szociális szolgáltatások körébe, a szociális törvénybe.

2004

Támpont Munkacsoportunk keretében az RS9 Színházzal együttműködésben a Soteria Budapest első pszichiátriai betegek által működtetett kávézóját hozta létre a színház büféjében. A projektet 1 évig a budapesti székhelyű Mental Health Initiative finanszírozta. Szakmai szempontból a projekt mindenképpen sikeresnek mondható, a résztvevő érintettek életében akkor gyökeres változást jelentett a munkában való részvétel, azonban szervezeti és menedzselési szinten a kávézó működését több tényező is nehezítette.
Egyrészt habár 2004-re a Soteria több mint 7 évvel a háta mögött tapasztalt szociális szolgáltatóvá vált, de ez még nem jelenti azt, hogy sikeres vállalkozóvá is.
A másik probléma, ami figyelmeztetőleg hatott a szervezet jövőjére, hogy a magyar civil szolgáltatókat jellemző folyamatos fejlesztési kényszer egy szinten túl jelentősen megterheli a szervezetet. A már működő szolgáltatások és az induló fejlesztések egyszerre kell, hogy figyelmet kapjanak és ez csak egyre nagyobb menedzsmenttel, egyre szorosabb bürokratizáltság mellett sikerülhet. Az én szubjektív emlékezetem szerint ennek az egyébként oly sok civil szervezet esetében bekövetkezett változásnak az első jelei 2004-ben váltak nyilvánvalóvá az RS9 program kapcsán.

A kávézó működtetése mellett TÁMPONT munkacsoportunk egy aktuális pályázati programot is végrehajtott, évente akkor már mintegy 100 embert ellátva. Emellett természetesen folytatódott Kilátó Klubházunk és Labirintus Munkacsoportunk tevékenysége is.

2004-ben a Soteria megkeresést kapott a XIII. kerületi önkormányzattól egy EU ROP pályázatban való részvételre, melynek keretében önálló nappali intézmény jöhetne létre a kerületben a Soteria üzemeltetésében. A kerület 5 évvel korábban még kilépett együttműködési javaslatunk mögül, az akkori tervek szerint a III. kerületi intézmény (legalábbis ideiglenesen) egyszerre látta volna el a II, III és a XIII. kerület lakosait. A mostani felajánlás egy önálló, kizárólag XIII. kerületi lakosokat ellátó pszichiátriai betegek nappali intézményének létrehozásáról szólt, ami a közösségi alapú szolgáltatások szempontjából szakmailag mindenképpen jobb megoldásnak tekinthető. A Soteria Alapítvány kuratóriuma megtárgyalta a felkérést, és úgy döntött részt vesz a pályázatban.

A pályázatot a XIII. kerület el is készítette, szervezetünk ebbe bevonásra került, kijelölésre került egy megfelelő önkormányzati ingatlan is, ám a pályázat elutasításra került.

2005

Az év során az addigra önállóvá vált Támpont Munkacsoportunk és az alapítvány menedzsmentje térben különvált a Kilátó Klubháztól és a Labirintus Munkacsoporttól. Az addigi egyetlen Szentendrei úti telephelyről egy újonnan bérelt V. kerületi irodába a Molnár utcába költözött a munkaerőpiaci program és a megnövekedett menedzsment. Labirintus munkacsoportunk ebben az évben részesült először állami normatívában valamint a II. kerülettel kötött együttműködési megállapodás értelmében csatlakozott az ott szintén kialakul közösségi ellátáshoz.

2005-re a menedzsment az ügyvezetőn felül önálló gazdasági igazgatói, asszisztensi valamint kommunikációs munkatársi poszt megjelenését is jelentette. A kommunikációs vonal erősödését jelzi, hogy ebben az évben elkészült a Soteria Alapítvány TV spotja egy pályázati támogatás segítségével.

Habár az alapvető megállapodás az volt, hogy a XIII. kerületi nappali intézmény csak abban az esetben jön létre, amennyiben a konzorcium elnyeri a szükséges EU forrásokat, a kerület vezetése mégis úgy döntött, hogy ezek hiányában is, talán lassabb ütemben de elkezdi a nappali intézmény kialakítását, melyhez partnernek továbbra is a Soteria Alapítványt kívánta bevonni.

Már javában folytak az előkészületek, amikor értesítést kapott a konzorcium a pályáztatókról, hogy ismételt körben döntenek a forrásokról és némi dokumentáció benyújtása után pályázatunk egy következő elbíráláson vehet részt.

A kerület vezetése benyújtotta a szükséges dokumentumokat és 2005-ben egy évvel a pályázati dokumentáció elkészülte után a Vegyél Észre névre hallgató program mintegy 110 millió forintot nyert a ROP keretből.

Sajátosan felgyorsultak az események, elkészültek az addig csak előkészítés alatt álló szakmai programok, működési engedélyek és megindultak a szerződéskötést megelőző egyeztetések az Irányító Hatósággal.

2006

Ezt az évet is beleértve két évig működtette együttműködésben a közösségi ellátást a második kerületben a Soteria Alapítvány, azonban ezt a megállapodást 2006 év végére felmondtuk. Az ok elsősorban az volt, hogy a közös működtetés nem kedvez az egyértelmű felelősség és munkamegosztás kialakításának, a jövőben a Soteria inkább a III. kerületi lakosok ellátása felé kíván fordulni. Ennek érdekében 2006-ban kiegészítettük meglévő ellátási szerzősédünket a III. kerülettel, s így a jövőben a Soteria látta el a közösségi ellátás kerületi feladatait valamint Kilátó Klubházunk kiegészült egy 20nm-es helyiséggel, s így lehetőség nyílt a korábbi 20 fős kapacitást 30 főre növelni a nappali intézményben.

A ROP pályázat elnyeréséről szóló értesítés kézhezvétele és a támogatási szerződés aláírása között 1 év telt el. A Vegyél Észre program megírásához képest 2 év elteltével 2006 augusztus 1-én indult útjára.

2006-ban 5 évnyi szünet után Farkas Eszter kommunikációs munkatárs szervezésében újraindult a Soteria kávéházi beszélgetéssorozata a XI. kerületi Tranzit Café-ban.



0 comments: