Ne parázz!

Részletek Orosz Nikoletta egyetemi dolgozatából:

Ne parázz! Vállalj szerepet a szemléletváltásban!

Ez a szlogenje a serultek.hu oldalon indult mozgalomnak, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ha innen elküldünk egy képeslapot barátainknak, ismerőseinknek, segítünk abban, hogy mások is felfigyeljenek munkájukra. Csak egy kattintás! És ha már mi értjük, milyen fontos, hogy a segítséggel élőket megismerjük, itt az alkalom, hogy másokhoz is eljuttassuk az üzenetüket, ilyen képeslapok formájában:



A honlapot a Beszélő Szem Kft., valamint a Mosolyország Alapítvány hozta létre. A honlap alapjául a Beszélő Szem Kft. kiadásában megjelent „Ne parázz! Ismerd meg a sérült emberek világát!” című könyv szolgál.

Ki a normális? A Pisti, mert ő a legjobb. játékos a suliban. Meg a Nóri, mert megnyerte a prózamondó versenyt. Meg a versmondót is. Meg a Zoli, aki boxol, és már találkozott a Kokóval is. Meg a Guszti, mert ő a legjobb barátom. Meg én. én vagyok a legnormálisabb. Hát a Zsuzsa, aki vak és ezzel együtt megtanult három nyelvet és egyébként szólót énekel a kórusban, ő nem normális? Vagy a Gergő, aki kerekesszékes, a széke nélkül csak a földön ülve tud mászni, de ő a leggyorsabb a mozgássérült sportegyesületben, és az edzője szerint két év múlva indulhat a paralimpián. Ő nem normális? És a Zoli? Alig tudott megtanulni írni, olvasni, számolni, és időnként elfelejti, hogy hol lakik, de mindig jókedvű, és ha szomorú vagy, biztos odajön hozzád, hogy megvigasztaljon. A szalámis kenyere is a Tiéd lehet, ha éhes vagy. Ö például nem normális? De igen!

Az kiadó előszavából a következő bekezdés fogott meg igazán:

Ha nem akarod, akkor nem kell foglalkoznod a "másokkal". Tényleg nem! De ne felejtsd el, hogy itt élnek közöttünk ők is. Ez a világ velük, velünk kerek egész.

A két szervezet célja a segítséggel élők társadalmi integrációjának elősegítése, az előítéletek csökkentése.
A site küldetése az, hogy a felnövő generációnak, szüleiknek és tanáraiknak, valamint a segítséggel élőknek a ma oly előtérben lévő internetes felületen is lehetőséget adjon arra, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz. Mint ahogyan a site szlogenje is arra buzdít – Vállalj szerepet a szemléletformálásban! –, hogy tegyünk mi magunk is valamit azért, hogy a hátrányos helyzetű emberek élete Magyarországon is könnyebbé váljon.


Mosolyország Alapítvány

Az alapítvány célja a társadalmi kirekesztettség áldozatainak, e körön belül hangsúlyozottan a segítséggel élők társadalmi integrációjának elősegítése, a hátrányos helyzetű emberekkel szembeni előítéletek csökkentése.
A "fogyatékos <-> nem fogyatékos" szemlélettel szakítva a társadalom egészét szólítják meg , hiszen mindenki érintett: a segítséggel élő emberek a társadalom részeként, közöttünk élnek. Ez a hozzáállás lehetőséget ad az egymás problémáival való azonosulásra, egy toleránsabb társadalom kialakítására.
A kialakult negatív képpel szemben azt szeretnék megmutatni, hogy ezek az emberek kisebb vagy nagyobb segítséggel magukért és egymásért is tenni képes, hasznos tagjai a társadalomnak. A Mosolyország Alapítvány támogatóival együtt felismerte a társadalmi felelősségvállalás szükségességét és elkötelezte magát a cselekvés mellett. Létrehozásának célja a közvélemény egészében végbemenő szemléletváltás elindítása.


Társadalmi felelősségvállalás

A vállalatok társadalmi felelősségvállalása elősegíti, hogy a munkaerőpiacon eleve hátránnyal induló fogyatékos emberek is el tudjanak helyezkedni. A gyakorlatban azonban ez zavarbaejtő kérdéseket is felvet. Mely munkakörökben lehet alkalmazni fogyatékos munkavállalót? Be tudnak-e illeszkedni a munkahelyi közegbe a látás-, hallás- vagy mozgássérültek, az értelmi fogyatékosok?

A Salva Vita alapítvány már 1993 óta igyekszik a fogyatékkal élőket bekapcsolni a munkaerőpiac vérkeringésébe, hogy az önállósodással, anyagi függetlenséggel beléphessenek a "felnőttek világába", megszerezve ezzel környezetük, illetve végső soron a társadalom megbecsülését. Ennek érdekében az alapítvány két programot indított útjára: a saját fejlesztésű Munkahelyi Gyakorlat programot, illetve a Támogatott Foglalkoztatás szolgáltatást.
Előbbi a speciális szakiskolába járó tanulóknak, továbbá a családban, illetve intézményben élő, inaktív értelmi sérült felnőtteknek biztosít lehetőséget arra, hogy heti egy-két alkalommal kipróbálják magukat éles munkahelyzetben. A kezdeti súrlódások elkerülése végett a rendszerint két főből álló "gyakornoksereggel" minden alkalommal egy kísérő tart, hogy egyfajta közvetítői szerepben átsegítsen a különböző kommunikációs problémákon, illetőleg megkönnyítse a mielőbbi beilleszkedést. A fogyatékkal élők így a program végére számos munkatípust és munkatársat megismernek, minek köszönhetően jelentősen fejlődnek tájékozódási, és kommunikációs készségeik - arról nem is beszélve, hogy a különböző szervezeti kultúrákat megtapasztalva megtanulják elfogadni a munkahelyi elvárásokat.

A Támogatott Foglalkoztatás program még ennél is továbbmegy: nem csupán munkapróbákra biztosít lehetőséget az értelmi sérülteknek, hanem tényleges munkaviszonyt igyekszik létesíttetni a munkáltatóval. Ehhez a Salva Vita Alapítvány minden támogató tevékenységet elvégez, kezdve a munkahely-feltárástól az egyének felkészítésén keresztül egészen a munkahely-megtartás támogatásáig.

Sokszor nehézségekbe ütköznek, zárt kapukat találnak, a cégek következőképpen fogalmaznak:
Nagyon szimpatikus a törekvésük, de mi egy profitorientált cég vagyunk ...
Már volt sérült alkalmazottunk, és nem jók a tapasztalataink ...
A munkatársak nem fogadják szívesen a sérült embereket ...
Veszélyes gépekkel kell dolgozni...

De pozitívum, mikor egyes vállalatok a következőképpen fogalmaznak:
"Megbízhatóságuk, erkölcsi normájuk példaértékű lehet. Nem lopnak, nem dézsmálnak, nem sumákolnak, nem csalnak, kidolgozzák az idejüket, örülnek, ha dolgozhatnak. Nem hőbörögnek. És elvégzik a munkát." - Dobák András, a Tesco országos HR igazgatója.

"Üzletileg a marketing része előnyös: ezt külön mi nem reklámozzuk kifelé, de ha például rendezvényeken ezt elmondjuk, akkor a cég image-e biztos, hogy javul. Mindez azt is befolyásolja, hogy pályázik-e valaki hozzánk vagy sem. Volt, aki emiatt jelentkezett éppen hozzánk." - Sélei Annamária, a DM személyzeti vezetője.

Hazánkban körülbelül 570 ezer ember él valamilyen fogyatékkal, s ők nemcsak hogy dolgozni tudnak, de kifejezetten szeretnének is hasznos tagjaivá válni a társadalomnak. A munka által valósággal kinyílik előttük a világ, s mivel mindenkor kötelességtudóan végzik munkájukat, a vállalat számára is előnyös a foglalkoztatásuk.

Szemléletformálás

Igazán hatékony és hosszú távon eredményes szemléletformálás a fiatal generációk megszólításával lehetséges. Igyekezni elérni az óvodás korosztálytól kezdve egészen a felsőoktatásban résztvevő diákokat is.

Ami igazán megragadó, hogy egy lány a következő történetet írta fel a serultek.hu website-¬ra:

„Az én történetem egy kisfiúról szól. Vagyis már nem annyira kisfiú, inkább kamasz. Tomi a szomszédban lakik, már évek óta ismerem, mivel a bátyja egyidős velem. Nagyon különleges ,okos fiú, de a társai sokat gúnyolták azért, mert autista. A szülei nem akarták speciális iskolába küldeni, mondván: be tud illeszkedni a gyerekek közé, jobb neki itthon a családdal. Igazuk lett...

Tomi elvégezte az általános iskolát kitűnő bizonyítvánnyal. Felvették abba a gimnáziumba ahol én is tanulok. Most kilencedikes. A beilleszkedés számára sokkal nehezebb, mint bárki másnak, és az embereknek is nehezebb elfogadni őt, mint bárki mást.

Körülbelül fél éve történhetett, hogy Tomi egy másik teremben kereste a testvérét. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni, főleg ha más dologgal állnak szemben. Ahogy beért a terembe, a nála idősebb fiúk körbevették és lökdösték. Tamás nem szokott beszélni, pánikrohamot kapott és csapkodott. A fiúk ezen csak nevettek. Indultam volna haza, amikor eljöttem a terem mellett, és megláttam, hogy mit csinálnak vele. Bementem és elkezdtem kiabálni a fiúkkal. Tamás először azt hitte, hogy én is bántani akarom, de aztán felismert. Mondtam neki, hogy menjen ki a teremből, de nem mozdult. Nagy nehezen kirángattam, és mondtam, menjen órájára majd elintézem a fiúkat. Már indultam volna vissza a terembe amikor Tomi megfogta a kezem és csak ennyit mondott: "Évi...köszönöm". Előtte soha nem hallottam beszélni, azóta se szólt hozzám, mégis éreztem - ahogy a kis rekedt hangjával mondta ezt -, kicsit a szívébe zárt...”


Az uniós pályázati forrásokban bíznak a fogyatékkal élők, hogy az elnyert összegekből a módosított határidőre végre megvalósul a közintézmények akadálymentesítése. Az eredeti cél 2005 volt, de belátva ennek tarthatatlanságát, a kormány tavaly 2010-re tolta ki a határidőt. Közben a mozgáskorlátozottak már több próbapert megnyertek.
Az akadálymentesítést eredetileg az 1998-ban elfogadott, a fogyatékosok jogairól szóló törvény mondta ki, megvalósítására 2005. január 1-jéig adott határidőt. Mivel addig nem történt érdemi változás, a kormány 2006-ban módosította a rendeletet, amely az állami és önkormányzati intézményeknél 2010-ig, más közintézményeknél 2013-ig ad időt a végrehajtásra.

A fogyatékkal élők egyre inkább „láthatóvá válnak”, ami talán annak köszönhető, hogy a társadalom és a fizikai környezet is felkészültebb az integrációjukra, mint pár évvel ezelőtt. Persze még számtalan a tennivaló a teljes akadálymentesítés terén, de talán jó úton haladunk!
Ha a fogyatékosság tényleg csak egy állapot lesz és nem predesztináló erő, életforma. A társadalomnak kötelező „kitermelnie” azokat a jogszabályokat, melyek lehetővé teszik az elfogadó együttélést, de pusztán törvényektől nem lehet eredményt várni. A civil szférának hatalmas szerepe van abban, hogy megtörténjen a tényleges integráció.

0 comments: