A FOGYATÉKOSSÁG DEFINÍCIÓJA

Az egyéni deficittől a társadalmi felelősségig

A fogyatékosság fogalma valóban sokat változott az elmúlt két évtizedben. A gyógypedagógia eredeti, tradicionális megközelítése a biológiai állapot megváltozásában ragadja meg a fogyatékosság fogalmát, és a problémát egyértelműen a személyen belül, individuális minőségként fogalmazza meg.

...

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 1980-ban fontos definíciót alkotott, amelyben ezeket a szinteket elkülönítette.1 Biológiai, organikus szinten, tehát a szervezet szintjén sérülésről, károsodásról (impairment, Schädigung) beszélünk, a pszichés funkciók, képességek szintjén pedig képesség-, illetve funkciózavarokról (disability, Beeinträchtigung). A definíció tartalmazza a harmadik, a szociális szintet is, hiszen a megváltozott fejlődésmenetnek komoly kihatása van a szocializációra, és így beilleszkedési zavar, társadalmi hátrány (handicap, Behinderung) keletkezik. (teljes cikk elérhető itt.)


ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS

Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola Kar 2006

"A tanulmány világosan megmutatja, hogy a fogyatékosság tartalmának definíciója különleges
hatással van arra, hogy a kormányzatok és más szervezetek milyennek tekintik, és hogyan kezelik a fogyatékos embereket. Engedtessék meg nekünk, hogy két, európai összefüggésbõl kiragadott példát idézzünk: a különféle definíciók jelentõs következménnyel járnak a fogyatékos emberek mobilitására, és arra a képességükre, hogy élni tudjanak a Szerzõdésben foglalt egyik elemi joggal és alapvetõ szabadságjoggal – a személyek szabad mozgásával. A szabad mozgáshoz való jog talán még nagyobb jelentõségre tesz szert a huszonöt tagúvá bõvülõ Unióban, a nemzeti gazdaságok és a társadalmak fokozódó globalizációjának körülményei között." (a teljes tanulmány elérhető itt)

0 comments: