A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum sajtóközleménye a pécsi egyetemi lövöldözésről

Budapest, 2009. november 30., hétfő (OS) - Szövetségünk megütközéssel vette tudomásul a médiában megjelent híreket, melyek részben stigmatizálók, részben a lényegi problémára nem mutatnak rá. A PÉF megrendüléssel értesült az eseményről és ezúton is részvétét fejezi ki az áldozat hozzátartozóinak és a sérülteknek jobbulást kíván.


A sajtó - mint általában ilyen esetekben azonnal - pszichiátriai érintettséget diagnosztizált . Ezen az alapon minden gyilkos pszichiátriai eset? Nyilván nem. Embereket mindig ölnek, többségükben egészséges emberek. Jóval elővigyázatosabbnak kellene lenni az ilyen elhamarkodott feltételezésekkel, mivel egyértelmű adat, hogy a lelki betegek kriminalitása jóval kisebb, mint a nem stigmatizált populációé. Veszélyesnek gondoljuk, hogy ma Magyarországon az élet elleni cselekmények esetében először cigány, aztán pszichiátriai beteg elkövetőt kiáltanak.

A sajtó - mint általában ilyen esetekben azonnal - pszichiátriai érintettséget diagnosztizált . Ezen az alapon minden gyilkos pszichiátriai eset? Nyilván nem. Embereket mindig ölnek, többségükben egészséges emberek. Jóval elővigyázatosabbnak kellene lenni az ilyen elhamarkodott feltételezésekkel, mivel egyértelmű adat, hogy a lelki betegek kriminalitása jóval kisebb, mint a nem stigmatizált populációé. Veszélyesnek gondoljuk, hogy ma Magyarországon az élet elleni cselekmények esetében először cigány, aztán pszichiátriai beteg elkövetőt kiáltanak.
De a szerencsétlen gyógyszerészhallgató mellett ki még az áldozat?

Ha valóban lelkibeteg az elkövető, miért nem kísérte őt gondoskodó figyelem?

Hová fordulhat ma valaki, ha úgy érzi, sürgős segítségre van szüksége? Miért kell idáig eljutni? Hol és kinek van felelőssége? Ha elfogadjuk a betegség tényét, akkor az elkövetőnek nincs abban vétke, hogy a társadalomban senki nem érezte, hogy beszélni kéne vele a problémáiról. A rövid távon ledöntésre váró járóbeteg ellátás esetleg segíthetett volna. Most pszichológusok sora áll rendelkezésre, eddig hol voltak? Mennyire figyel oda a társadalom és a szakma egy nehéz helyzetben lévő emberre, aki ennek jelét adja?

Mit tett a pszichiáter, hogy megelőzze a bajt?

Akkor délelőtt hová fordulhatott volna azonnal a beteg ? Lehet, hogy nem ért rá a problémája a következő előjegyzett időpontig? Gondolt-e az orvos arra, hogy adott esetben az antidepresszáns szer is kiválthat extrém viselkedést? Egyébként agydaganat bevezető tünete is lehetett volna. Miért vegzálták társai a beteget? Ma már elértük, hogy a társadalom sokféle fogyatékosságra nyitott. A lelki betegségre nem? Pedig az bárkinek lehet. A nyilatkozatok egy része látens szkizofréniáról szól, ami nem létezik. A média arccal mutatta az elkövetőt, holott egészséges bűnözőket felismerhetetlenné tesznek. A lelki beteg személyiségi jogai nem léteznek? Mennyire figyelt oda a pedagógia, mennyire a családi háttér?

Úgy ítéljük meg, hogy démonizálás és stigmatizálás helyett a megelőzés, a jól működő társadalmi odafigyelés, a kellő időben elérhető és a legjobb gyakorlatot felmutatni tudó pszichiátriai gondozás lehet a megoldás. A kirekesztés, a detektoros kapuk csak rontanának a helyzeten. Ebben a sajnálatos esetben vétkes a társadalom, a szakma és az a hozzáállás is, amivel mindent hajlamosak az emberek rendészeti kérdésként kezelni. De nincs tízmillió rendőr. Talán jobb is így. Csak remélni tudjuk, hogy ez volt az utolsó ilyen eset.

Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum PÉF

0 comments: