A forradalom előtti években Párizsban nem ismerték el diplomáját, mivel azt egy vidéki egyetemen Toulouse-ban szerezte. Fordítóként, publicistaként dolgozott.
Édeklődése hamar a mentális betegségek felé fordult. Személyes indíttatása volt ennek az érdeklődésnek, egyik barátja öngyilkosságba menekült melankóliájából.
Édeklődése hamar a mentális betegségek felé fordult. Személyes indíttatása volt ennek az érdeklődésnek, egyik barátja öngyilkosságba menekült melankóliájából.
Az általa elkerülhetőnek tartott tragédia szerinte a nem megfelelő kezelés miatt következett be, s ez arra vezette, hogy elhelyezkedjen a legismertebb magán szanatóriumban Párizsban. Öt évig dolgozott ott a forradalom előtt, s itt szerezte tapasztalatait az elmebajról, s itt kezdte el saját szemléletmódját, kezelési módszereit kialakítani.
Manapság Pinel-t úgy emlegetjük, mint, aki megszabadította az elmebetegeket azok láncaitól. Valójában mestere Pussin volt az, aki lecserélte a láncokat kényszerzubbonyra 1797-ben. Pinel követte Pussin gyakorlatát Salpêtrière. Pinel módszereire a páciensek gyakori (aki napi többszöri) meglátogatása volt jellemző, részletes feljegyzéseket készített, hosszú beszélgetésekbe bonyolódott, részletes esetleírások formájában próbálta megragadni a betegség történetét a pácienseknél. Az ún. "moral treatment" alapjait tette le, mely sajátos átmenetet képzett a korábbi morális elítélés mentén tulajdonképpen pusztán büntető attitüd és a későbbi medikális szemléletű kezelések között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése