Utassy József
ÉNEK BÁZAKERETTYEBETEGEIRŐL
Marketti Juditnak
és dr. Győri Lászlónak nagyrabecsüléssel
Sokan vagyunk:
sokan!
Az Otthonunk:
kastély.
Sürgő
hangyanépe:
siet,
szalad,
rohan.
Sodródom
magam is
közöttük:
félig jókedvűen,
félig szomorúan.
Sokan vagyunk,
sokan.
Örökkön
éberen –
Örökké
álmosan!
Termékeink javát
beragyogja félig
a hangyaszorgosság,
mi aranyat ér itt.
*
Sorakozgatunk és
libasorba állunk.
Micsoda katonás
fegyelem, micsoda
rend van itt minálunk!
Morgunk, kiabálunk,
zúgolódunk fennen:
egy kis forradalom
kéne ide, nem rend!
Istennel pofázunk,
szidjuk, káromoljuk,
ám a bűneinkért
fellebbezünk, óvunk,
vezekelünk, gyónunk,
ha nap süt vagy hó hull:
templom szentélyében
mormolunk imákat
hozzád: Egyetlenke:
te irgalmas Isten,
mindenható Atyánk,
hatalmas Magiszter,
mesterek mestere:
tégy boldoggá minket,
könyörgünk, hallgass meg:
bízzál bennünk bízvást,
vagy válassz ki húsz mást!
*
Huncut, kétértelmű,
álnok, hamis szóval
traktálgatjuk egymást,
s hülye monológgal
ámítjuk magunkat,
megtagadva mindent,
mindent, ami untat:
titeket, őket és
a hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy múltat,
a vérsötét jelent,
a százszor szapultat,
ÉS HALVA SZÜLETETT
JÖVŐNK! Az avultat.
*
Ó, gyönyörűséges
elmúlás, te tudd csak,
csak te tudd a titkot:
te tudd meg titkunkat:
végül is a TEJÚT
fénygerendáira
kötjük fel magunkat,
kötjük föl magunkat!
*
Mert vendégségünkre
az öreg ördög is
ráunt régen, ráunt!
Ásítgat Lucifer,
bóbiskol, bambulgat,
maga elé bámul.
Lassacskán az új hold,
kozmoszunk kanóca:
az egek alá gyújt.
És ámulnak rajtunk
Bázakerettyének
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése