Önálló életvitel: Nemzetközi Soteria Munkaközösség (IAS) - Szabó István szerkesztése és fordítása

A Nemzetközi Soteria Munkaközösség (Internationale Arbeitsgemeinschaft Soteria, IAS) 1997-ben, Bernben alakult, mely a létező Soteria-projekteket fogja össze és megpróbál Európa szerte lendületet adni újabb, a Soteria koncepciót követő kezdeményezéseknek.

A szervezet rendszeresen, évente tart tanácskozást, melyen a különálló intézmények és kezdeményezések továbbadják egymásnak tudásukat, tapasztalataikat és a Soteria-projektek végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati stratégiáikat.

Az IAS-t alapításától egészen 2006-ig Dr. Wielant Machleidt, a Hannoveri Egészségügyi Főiskola professzora vezette, 2006 óta pedig Dr. Wolfgang Eymer, a Kelet-Müncheni Klinika főorvosa irányítja.

A Soteria-gondolat létrejötte

A soteria kifejezés ógörög szó: megszabadulást, újjászületést jelent. A Ronald Laing által Londonban működtetett legendás lakóközösség ihlette meg Loren Mosher amerikai pszichiátert, aki San Franciscoban valósította meg az első Soteria kezdeményezést. A Soteri Ház alternatív kezelési módot jelentett a helyi pszichiátriai klinika hagyományos orvosi modell alapján megvalósuló kezeléséhez képest. A kaliforniai Soteria 1971 és 1983 között egy hosszútávú kutatási projektként működött az Egyesült Államokban.

Luc Ciompi svájci pszichiáter hozta vissza a kezdeményezést Európába. Mosher sikerein felbátorodva 1984-ben a svájci Bernben alapította meg a mára már a hivatalos ellátórendszer részeként működő Soteria Bern kezdeményezést.

Soteria Bern:

A Soteria-koncepció központi elemei a következők:

az érintett aktív kísérése a pszichózis során (being with)

a neuroleptikus gyógyszeres kezelés kerülése, illetve a megszokotthoz képest nagyságrendekkel alacsonyabb dózisok alkalmazása

miliőterápiás megközelítés

A Soteria-gondolat megvalósulása Németországban

A svájci Soteria létrejöttét követően a 90-es évek elejétől számos német városban jöttek létre különböző kezdeményezések további Soteria-intézmények megvalósítása érdekében. A folyamat gyakran nehéznek bizonyult, például a finanszírozásról szóló viták vagy a hagyományos medikális ellátás képviselőinek ellenállása miatt.

Németország két legjelentősebb Soteria-intézménye a baden-württembergi, néhány száz lelket számláló üdülőfaluban, Zwiefaltenben és a bajorországi kisvárosban, a münchen közeli Haarban működik. Előbbi 1999-ben, utóbbi 2003-ban létesült.

Ezen felül jó néhány pszichiátriai klinikának sikerült az úgynevezett Soteria-elemeket a mindennapi klinikai munkába integrálnia. Ezen osztályok pszichodinamikus, kapcsolatorientált megközelítéssel dolgoznak, komoly hangsúlyt helyezve a miliőterápiára, központba állítva a pácienshez fűződő terápiás kapcsolatot. Ez rendszerint azt is jelenti, hogy ezek az osztályok nyílt vezetésűek és berendezésük is otthonosabb. Többek között ez a helyzet az aacheni, a friedbergi, a gießeni és a hannoveri kórházban is.

Ezenkívül számos intézmény létezik a kórházi, az ambuláns-kiegészítő és az önsegítő területen, melyek nem nevezik magukat soteriának, de mégis ezen elvek szerint dolgoznak, pl. a solingeni Pszichoszociális Gondozóegyesület vagy a berlini Menekültház és a szintén berlini Krízisszálló.

A Soteria kritériumai

A Nemzetközi Soteria Munkaszövetség (IAS) bizonyos követelményeket támaszt azon intézményekkel szemben, amelyek Soteriának vagy Soteria elemekkel dolgozó (klinikai) osztályoknak nevezik magukat. Loren Moscher és Luc Ciompi irányelveire alapozva a „Soteria” elnevezést olyan intézményeknek kell fenntartani, amelyek az eredeti modellhez a lehető legközelebb állnak. Ezek közé tartoznak a már említett berni, zwiefalteni és kelet-müncheni Soteria-intézmények. Az „osztály Soteria-elemekkel” megjelölést azon klinikai osztályoknak tartják fenn, melyek lényeges soteria-elemeket sikeresen vezettek be pozitív hatást kifejtve az osztály légkörére és a terápiás gyakorlatra nézve.

A soteria-intézményekkel szemben támasztott feltételek

1. Setting

Kicsi, közösségközpontú, nyitott, önkéntes, otthonos, az ágyak száma tíznél nem több; egy időpontban jelenlévő két fős személyzettel rendelkezik (egy férfi és egy nő), akik egymást váltva, 24/48 órás műszakban dolgoznak, hogy a szükséges, hosszan tartó, ún. 1:1-es kísérést biztosítsák.

2. Szociális háttér

Megbízható, világos, kiszámítható, nyújtson menedéket, biztonságot és védelmet, legyen kitartó, személyre szabott ingerkontrollal, nyújtson támogatást, amit idővel helyettesítő családként lehet megélni.

3. Szociális szerkezet

Az egyéni döntési szabadság és autonómia fenntartása a szükségtelen függés elkerülése érdekében. Kölcsönös kapcsolatok támogatása.

Minimális szerepdifferencia a stáb és a kliensek között, ezzel elősegítve a szereprugalmasságot, a viszonyokat és kapcsolatokat. A mindennapos otthoni tevékenységek együttvégzése, mint például a főzés, takarítás, bevásárlás, zenélés, művészeti foglalkozások, kirándulások, stb., hogy a kliens a mindennapi élethez való kötődését minél jobban megőrizhesse.

4. A személyzet

Ha lehet, pszichiátriai képzettségű szakemberekből, speciális végzettségű és megfelelően kiválasztott laikusokból, korábbi kezelési programokba bevont egykori kliensekből álljon, vagy a három kategória valamilyen kombinációjából. Szükség esetén minden stábtag számára elérhetővé kell tenni a kliensekkel és családjaikkal folytatott munkához kapcsolódó szupervíziót.

5. Emberek közötti kapcsolatok

A program sikere szempontjából központi jelentőséggel bírnak a lakóközösségen belüli kapcsolatok. Megkönnyíti a helyzetet, ha a segítők ideológiailag nem elkötelezettek, ha a pszichózishoz nyitott szellemmel állnak hozzá, a lefolyással kapcsolatban pozitív várakozásokat közvetítenek, ha a szubjektíven megélt élményeket valóságosnak értékelik a megértés jegyében, mely az együtt-lét és együtt-végzés révén fejlődik. A kliensekkel való érintkezés során semmiféle pszichiátriai zsargont ne használjunk.

6. Terápia

Az összes tevékenységet potenciálisan terápiásként kell értékelni. Semmiféle hivatalos terápiás ülés ne legyen, kivéve a családtagokkal folyó konzultációkat. A házon belüli problémák megoldásához az összes érintett részvételével, közös megbeszéléseken keresztül, azonnal hozzá kell kezdeni.

7. Gyógyszerek

Semmilyen vagy csak kis dózisú neuroleptikus gyógyszerezés annak érdekében, hogy az akut csillapítási hatásokat el lehessen kerülni, melyek az érzelmi kifejezőkészség elnyomásával járnak. Egyúttal elkerülendők a hosszan tartó toxikus hatások. Benzodiacepinek viszont alkalmazhatók rövid ideig, az alvás-ébrenlét ritmusának harmonizálására.

8. A tartózkodás hossza

Elegendően hosszúnak kell lennie, hogy a kapcsolatok kifejlődhessenek, a kiváltó eseményeket meg lehessen ismerni, a rejtett, fájdalmas érzéseket meg lehessen élni és ki lehessen fejezni, valamint a személyes élettörténet folyamatába be lehessen illeszteni.

9. Utógondozás

A személyes kapcsolatok erősítését bátorítani kell a segítők és a többi lakó segítségével az elbocsátás utáni időszakra, ezzel megkönnyítve a visszatérést a normális életbe és támogatva a probléma-megoldási potenciállal rendelkező, hasonló helyzetben lévők hálózatainak fejlődését. A hálózatok elérhetősége, melyek a kliensek és a program közösségbe való integrációját segítik elő, döntő jelentőségű a hosszú távú kimenet szempontjából.

Integrált soteria-elemekkel dolgozó kórházi osztályokkal szemben támasztott feltételek

A cél a Soteria-gondolat átültetése egy általános pszichiátriai akut osztály mindennapjaiba

1. Terápiás alapgondolat

- A pszichózis teljes körű megértése előtérben a lelki dimenzió áll

- A pszichózis mint súlyos krízis keretében adott extrém, de érthető és értelmezhető reakció kerül értelmezésre

- A terápia elsődleges alkotóelemei az emberek közötti kapcsolatok, a jelenlét

- kísérés a pszichotikus állapot alatt, személyre szabott keretek között

- a középpontban az egyén áll szubjektív tapasztalatával, saját helyzetével és

élettörténetével,

- a pszichotikus krízisbe került ember alapvetően képes személyiségének újraépítésére

és hogy a pszichózist életének összefüggés-rendszerébe beillessze, a kezelés során a pszichózis mint releváns tapasztalat kerül elfogadásra

- a pszichózistapasztalatot a páciens szubjektív valóságaként kell elfogadni, ami

alapvető jelentőséggel és értelemmel bírhat

2. Terápiás keretfeltételek

- koncepcióbeli és személyi folytonosság a kezelés kezdetétől az elbocsájtásig

- az újrafelvétel esetén a kezelők állandósága

- megfelelő terápiás rendszer

- továbbgondozás a közösségi pszichiátriai ellátórendszerben

- szupervízió

3. A környezet ismertetőjegyei

- lehetőség szerint alacsony páciensszám

- személyes miliő

- az osztály egyénre szabott térbeli kialakítása

- a terápiás környezetet az emberek közötti találkozások határozzák meg

a klinikai hierarchia minimális

- alapvető egyenértékűség a különböző szerepű team-tagok között

feladatmegosztás

- feladatmegosztás különböző szakcsoportok team-tagjai között

- a mindennapi feladatok megosztása a team-tagok és a páciensek között

az osztály mint találkozó- és kapcsolatápolási hely

- lakókonyha, lakószoba, kerek asztal, stb.

- nyitott osztályajtó

együttműködés a hozzátartozókkal

- a hozzátartozók bevonása a terápiás folyamatba (családi összejövetel, családi megbeszélések, együttműködő partnerek az egyéni esetkezelésben az akut krízis során)

4. Terápiás beavatkozások

- felvételi kultúra, melyet a team támogató gondolkodásmódja jellemez

- támogató környezet

- jelenlét, támasz, segítség, gondoskodás

- empatikus megértés és a pszichotikus tünetek integrálása

- lehetőleg alacsony adagú pszichotikus gyógyszerezés

- fakultatív kísérés a „gyengéd szobában”

- igény szerint 1:1 kapcsolat

- a pszichózis életrajzi integrációja

- a krízishez kapcsolódó élettörténeti kontextus kialakítása

csoport-összejövetelek

- a személyközi problémák szabályozására