Antidepresszánsok hatékonysága – szubjektív szempont

Az alábbi írás a JAMA 2010;303(1) számában megjelent és az eLitMed-en részletesen ismertetett Antidepressant Drug Effects and Depression Severity tanulmányhoz kapcsolódó szakértői vélemény Buda Béla tollából – részlet.

Az elmúlt közel ötven évben, amióta a pályán működöm, megéltem az antidepresszánsok történetét. Ez páratlan sikertörténetként jelentkezett az utóbbi negyedszázadban a modern média teljes részvételével. Nemcsak a gyógyeredmények mutatkoztak igen nagynak, a mellékhatások csekélynek (az egyre újabb készítmények megjelenésével párhuzamosan mind csekélyebbnek és leküzdhetőnek), hanem az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt. Emiatt azután az epidemiológiai felmérések egyre sötétebb képet festettek a depresszió gyakoriságáról és társadalmi költségeiről. A nagyfokú hatékonyság valóságos dogma lett, és a mainstream szakirodalom, de különösen a konferenciák előadói és a továbbképzések ezt igen agresszív marketing formájában adták elő. (Teljes cikk: Medical Tribune)

Buda Béla

Buda Béla dr. orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, addiktológus, 25éven át vezette egy kórház pszichoterápiás osztályát, 1993 és 2001 között a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének általános és klinikai igazgatóhelyettese és ambulanciavezetõje volt, az orvosi antropológia és a kommunikáció részleg vezetõje.

1998-tól vezeti a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Kommunikáció Tanszékét, jelenleg egyetemi tanárként ez a fõállása. Mellékállásban tudományos igazgató a Nemzeti Drogmegelõzési Intézetben és az Erasmus Közéleti Kommunikációs Intézetben. Több szaklap fõszerkesztõje (Pszichoterápia, Szenvedélybetegségek stb.).

Fõ szakterülete a kommunikációelmélet, kommunikációkutatás, fõleg a személyközi kommunikációs folyamatok érdeklik, és ezek szerepe a kapcsolatok szervezõdésében, a személyiség funkciózavaraiban, és fõleg a pszichológiai zavarok és problémák pszichológiai és pszichoszociális segítésében és terápiájában, ill. foglalkozik a prevenció és az egészségpromóció kommunikációs vonatkozásaival.